Kriszti

Ekkor:

Eddig is hátizsákot, vagy már meglévő zacskót vittem a boltba, nem szoktam a zöldségeket/gyümölcsöket se külön zacsiba tenni.

Amint 10 fok körül van, biciklire pattanok, és amíg az időjárás engedi, nem térek vissza a tömegközlekedésre.

Nem vásárolok palackozott üdítőt, egy üvegem van az irodában is, amit mindig újratöltök.

Kezdek leszokni azokról az ételekről, amik külön (leginkább műanyag) csomagolásban vannak, és amit tudok, azt kimérve vásárolok meg. A hús miatt még nem szabadultam meg az összes műanyagtól. Főzök. Nagyon sokszor rendeltem vagy vásároltam elvitelre készételt, erről sikerült leszoknom.

Nem mosogatok folyó víz mellett, csak öblítek vele – nagyszüleim nagyon büszkék lennének rám, ha tudnák.

Csak akkor indítom be a mosógépet, ha megtelik – ez egyedülállóként talán a legkényelmetlenebb.

Külön gyűjtöm és leadom a használt olajat (ha véletlen azzal főzök), de kezdek átállni a kókuszolajra. Próbálok odafigyelni a pálmaolajra, a margarin kiiktatásával kezdtem.

Lehet ez nem a legjobb alternatíva, de nem használok kutyapiszok zacskót – én újságpapírral szedem fel. Mivel minőségi tápot eszik a kutyám, ezért túl sokat se kell belőle felhasználni. Sajnos a kutyatápot még rendelem, erre keresnem kell alternatívát.

Nem dobom ki a szemetet, csak ha megtelt a zacskó. Ha lassú tempóban mászkálok épp – pl. kutyasétáltatás – felveszem és kidobom az utamba akadt szemetet. Bár ez függ annak az állapotától, de azért próbálok a ploggingból átvenni.

Nem pazarlok – nem romlik meg, nem veszem meg ha nem fogom használni. Ha valamire már nincs szükségem, inkább másnak ajándékozom, nem dobom ki.

Kiszaladok a világból, ha égve marad a lámpa valahol.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..