Szeszti

Ekkor:
Mostanában kezdtem el igazán tudatosan odafigyelni arra, hogy mit/hogyan vásárolok, használok, azt hiszem már szép kis lista gyűlt össze, amire büszke vagyok, és szeretném én is megosztani Veletek!
Kiskorom óta otthon teljesen természetes, hogy lekapcsoljuk a villanyt, nem pazaroljuk a vizet, nem dobunk ki ételt, az izzókat, elemeket gyűjtőponton leadjuk. Később a szelektív hulladékgyűjtés volt az első, sok-sok évvel ezelőtt, amit a saját háztartásomban elkezdtem, ez teljesen alapvető lett mára.
Gyalog és biciklivel közlekedem, illetve tömegközlekedéssel, az autónkat ritkán használjuk a városon belül, rövidebb úton pedig inkább Telekocsizunk.
Összegyűjtöttük az ásványvizes pet palackokat, amiket az év végén fogyasztottunk (utoljára) és az idei évtől 2-3 hetente feljárunk a Bükkbe forrásvízért, így nem kell több palackos ásványvizet venni. Ez közösségi foglalkozásnak sem utolsó, mert már összefogtunk barátokkal, és több családnak egyszerre megyünk vízért, nyáron pedig majd autó nélkül is lehet menni és kirándulni közben.
Vásárlás. Ez a legnehezebb manapság, hiszen rengeteg az előre/feleslegesen csomagolt áru. De lássunk néhány apró lépést, amivel kevesebb hulladék termelhető. Mindig van nálam szövetszatyor, ha valami eszembe jutna hazafelé, hogy nincs otthon, ne kelljen nejlonszatyrot is venni. Ha mégsincs nálam, papírzsákot veszek, és később abban viszem le a szelektív hulladékot. Ha muszáj olyan dolgot vennem, ami műanyagban van, azt is elmosom (tejfölös doboz, zacskók) és a szelektívbe teszem. Sajnos egyelőre még nagyobb üzletekben vásárolok, mert az van közel (idei fogadalmam, hogy a piacra fogok járni házi tejtermékért például), de ha ott vásárolok zöldséget, mindet a barátnőmtől karácsonyra kapott saját szövetzsákomba teszem, és a címkéket erre ragasztom – nyáron pedig az anyósomék kertjéből kapjuk az igazi házilag termesztett finomságokat. Emellett amit csak lehet, üvegben veszek (pl. paradicsompüré, joghurt), aztán pedig újra használom lekvárhoz, vagy kreatív ajándékok készítéséhez. A szomszédos hentesnél tudok saját dobozba, csomagolásmentesen vásárolni, nincs papír/nejlon, ez az egyik legnagyobb boldogságom. 🙂  
Legtöbbször főzök otthon, és a munkahelyemre ételhordóban vagy befőttesüvegben viszek ebédet. Mindig viszek magammal egy csőrös, vastag műanyagból készült 1 literes üdítős flakont, benne vízzel, hogy csak a legritkább esetben kelljen innivalót venni.
A legtöbb szolgáltatónál sikerült elektronikus számlára és fizetésre átállni, így nagyon kevés dolgot kell csekken fizetni.
Áttértünk a folyékony szappanról a “sima” szappanra, emellett lebomló, növényi alapanyagú tisztítószereket (mosószer, öblítő, mosogatószer) használok, mosogatáshoz lebomló szivacsot és fából készült mosogatókefét. Mosáshoz színfogó kendőt is dobok a gépbe, de megtartom és később azzal takarítom le a cipőnket, vagy az ablakkeretet, legalább egyszer még használom valamire. Mosható betétet használok az eldobható helyett.
A munkahelyemen papír kéztörlő van, de én hoztam be magammal egy kis törölközőt, és mindig abban törlöm meg a kezemet.
A régi holmikat, amiket mi már nem használunk, mindig odaadjuk a rászorulóknak (Vöröskereszt, hajléktalanszálló), és sokszor vásárolok turkálóban magamnak, igyekszem addig használni mindent, amíg használható, ritkán cserélek le valamit azért, mert meguntam. Amit meg lehet javítani, azt megjavítjuk, nem veszünk újat helyette.
Végül, de nem utolsó sorban felvettem a kapcsolatot egy egyesülettel, akik közösségi komposztálásban segítenek, hogy a lakóközösségünkben lehessen közösségi komposztáló.
Mindemellett pedig igyekszem a környezetem figyelmét is felhívni ezeknek a dolgoknak a fontosságára, a szűk baráti körömben pedig egymásnak segítünk ötletekkel, praktikákkal, és terjesztjük az igét! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..